Rákról szóló fogalmakat újra kell alkotni: Azt hitték, hogy rákos – pedig nem is az

Ám sokan a korán kezelt rákbetegek közül talán nem is azért túlélők, mert időben kezelték őket, hanem mert betegségük soha nem is lett volna életet veszélyeztető. Az úgymond korán felfedezett rákbetegségek ugyanis nem szükségszerűen veszélyeztetik az életet, hanem egyszerűen csak a szervezet mindennapos elváltozásait mutatják. Ezért ezeket az észleléseket nem is kellene rákbetegségnek nevezni – érvel az orvos-csoport, melynek tagjai a tekintélyes amerikai Országos Rákintézet munkatársai.

A tudományos világban nagy feltűnést keltő és vitát is kiváltó tanulmányukat a The Journal of the American Medical Association című szaklapban (az amerikai orvosszövetség lapjában) jelentették meg. A tudóscsapat tagjai között ott vannak a rákkutatás kiemelkedő szakértői. Azt javasolják, hogy változtassák meg a betegség kategorizálását, és például a mell, a prosztata, a pajzsmirigy, a tüdő, és más szervek rákszűrésénél a „korai rákot” ne ráknak nevezzék, hanem IDLE állapotnak. Az IDLE angolul „tétlent”, „nem működőt” jelent. Ebben az esetben mozaikszót is takar: a lassú lefolyású károsodás angol szavainak kezdőbetűiből.

Rákról szóló fogalmakat újra kell alkotni: Elavult fogalmaink vannak?

A tanulmány a legkiválóbb rákkutatók körében is vitákat gerjeszt, és valószínűsíthetően nem „csak” a rákról szóló diskurzust változtatja meg. Hanem a rákbetegség meghatározását, kezelését és a jövőbeni kutatásokat is. „A rákbetegség XXI. századbeli meghatározására van szükség. Nem a mindmostanáig használt XIX. századi definícióra” – idézi a The New York Times egyik blogja Dr. Otis W. Brawleyt, az Amerikai Ráktársaság főorvosát (aki mindazonáltal nem vett részt a tanulmányt publikáló orvosok munkájában).

A betegség meghatározásának megváltoztatására, újra-definiálására tett javaslat hátterében az az egyre növekvő aggodalom is meghúzódik, hogy százezreket kezelnek teljesen fölöslegesen olyan rákellenes terápiákkal, amelyek sok orvos szerint inkább ártanak, mint használnak. A páciens szervezetében ugyanis olyan rákos elváltozások vannak, amelyek oly’ lassan növekszenek, hogy valószínűleg soha nem okoznak bajt. Az onkológus-csoport szerint a „rákbetegség” kifejezést csakis akkor kellene használni, amikor a kór, kezelés híján életveszélyt jelent.

A tanulmányban foglaltakat minden bizonnyal sokan megkérdőjelezik még és majd. Hiszen a páciensek és az érdeklődő publikum számára a gyakori szűrés csaknem babonás hitet jelent, mégpedig a hitet abban, hogy a halál elkerülhető. Ráadásul az életre veszélyt nem jelentő rákbetegség korai felfedezése megteremtette a „túlélők” egész seregét, akik alapítványoknál, jótékonysági akcióknál és különféle szervezeteknél serénykedve szinte „iparágat” építettek ki, s azt a benyomást is keltik, hogy sikeresen megküzdöttek a betegséggel; a mellrák esetében például sok asszonynak kifejezetten új identitást adott és ad a „mellrák-túlélőnek lenni” státusz.

Rákról szóló fogalmakat újra kell alkotni: Inkább „túlkezelik” a gyanús eseteket

Az orvosok körében is várhatóan nagy ellenállásba ütközik a most közzétett tanulmány s a benne megfogalmazott elmélet. A doktorok ugyanis attól félnek, hogy hibáznak. Ezért aztán inkább biztonságosnak gondolják azt, ha kezelnek valakit, semmint egy potenciálisan végzetes állapotot „elnézzenek”. A tanulmányt író orvosok egyike, Laura J. Esserman sebész és mellrák-specialista szerint a korai rákszűrés hangsúlyozása rossz irányba befolyásolja a kutatást és a finanszírozást. „Jobb gyógymódokkal kell előhozakodnunk és pontosan meg kell állapítanunk, ki az, aki valójában veszélyben van, s őt kell kezelni” – fogalmaz Esserman doktornő. S példának hozza fel a mell tejcsatornáinak karcinómáját (amelyet nem invazív emlőrákként tartanak számon az orvosok). Évente hatvanezer ilyen esetet diagnosztizálnak. Egyedül az Egyesült Államokban, ám Esserman doktornő szerint ezt korántsem ráknak, hanem rákmegelőző állapotnak kell nevezni. Hiszen nem biztos, hogy az elváltozás rákbetegséggé alakul.

„Az elnevezés megváltoztatásával nem sokra jutunk, ez nem oldja meg az orvosi problémákat. Annál is kevésbé, mert ugyan ki, melyik orvos tudja pontosan megjósolni, hogy melyik elváltozás marad ártalmatlan és melyik válik agresszívvé” – reagált a tanulmányra Dr. Larry Norton, a New York-i Sloan-Kettering rákközpont direktora.

Rákról szóló fogalmakat újra kell alkotni: Kisebb kockázat

Mindazonáltal az is tény, hogy hasonló „névváltoztatásra” már volt példa: 1998-ban, amikor a WHO a korai stádiumú húgyúti tumor nevét megváltoztatta, és törölte belőle a „karcinóma” kifejezést.

A megindult vitában megszólalt Dr. Harold E. Varmus, az amerikai Országos Rákintézet Nobel-díjas professzora is, aki három éve az Intézet igazgatója is, és a The New York Timesnak nyilatkozva azt fejtegette: a kutatók ma már nem egyszerűen csak azt vizslatják, hogyan lehet minél kezdetibb szakaszában azonosítani a rákbetegséget, hanem azt is, hogy melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák, hogyan is viselkedik majd a betegség. „S ez bizony nagyon más felfogás, mint a húsz évvel ezelőtti, amikor ha ráksejtet találtak a szervezetedben, akkor azonnal úgy érezted, nagy a kockázata annak, hogy meghalsz” – tette hozzá a Nobel-díjas tudós.

Forrás: Heti válasz 

Olvasd el ezt a cikket is: Árpafűlé és más élelmiszerek összehasonlítása