A lányuk megígérte, hogy amikor feljönnek Pestre, akkor szól az orvos ismerősének, és megnézik, hogy, mi lehet a baj.

Amikor megérkezetek a lányukhoz, az első útjuk az orvoshoz vezetett (persze az unoka meglátogatása után).

Az orvos megvizsgálta, de nem tudott rájönni, hogy mi a baj, ezért tovább küldte, egy specialistához.

Ugorjunk az időben. Újra Pesten vannak, a specialistához, de ekkor János már nagyon rossz állapotban volt, kettős látása volt, és a bal kezét nem tudta emelni.

A diagnózis: Agyalapi tumor

Az orvos alaposan megvizsgálta, majd kiállította a diagnózist, AGYALAPI TUMOR!

Már haza sem engedték a kórházból, azonnal bent tartották. Megkapta a kemoteráiát, a sugarat nem javasolták a számára.

Idő közben a felesége a miskolci házat eladta, és a lányuk közelében vettek egy kis lakást. Onnan járt be a férjéhez mindennap a kórházba. Új munkahelyet keresett Pesten bolti eladóként, amit azonnal betegszabadsággal indított, hogy a férje mellett tudjon lenni.

De János állapota nem javult egy cseppet sem, sőt.

2 hónapos kezelés után, kemoterápiával heti szinten 2 alkalommal, és egy szatyornyi gyógyszerrel amit szedni kellett neki, az orvos félrehívta Évát és közölte:

A férjének nem túl sok esélye van a túlélésre, ezért ha szeretné, akkor inkább vigye haza, mert az orvosi konzílium 2 hetet jósolt neki.

Éva döbbenten hallgatta, hogy a férfinak akivel leélt 40 évet, már csak hetei vannak hátra. Nem akarta elhinni. Beleegyezett, de csak egy dolgot kért az orvosától, hogy erről a kettő hétről a Jánosnak ne szóljanak.

Otthon

Hazavitte, az új lakásba, de ekkor János már sem járni, sem beszélni, sem a kezeit nem tudta mozgatni.

De Éva nem adta fel.

Keresett-kutatott a neten, a megoldásra várva.

Hit és keresés

Olvasott ott mindenről ami a daganat kezelését kiegészítheti, és mindent be is vetett a gyógyulás érdekében. Járt hozzájuk reiki mester kezelésre, szedett gyógygombát, ivott különböző teákat, természetesen ívott búzafűlevet, szedett nagy dózisú C-vitamint.

Tehát szinte az egész listát végigzongorázta.

Amikor én találkoztam velük, a János ugyan nem jött elém, de az asztalnál ült, és kedvesen mosolygott. Elbeszélgettem vele, majd a végén kezet fogtunk és elindultam a lépcsőházban Éva kíséretében.

Lent a bejárat előtt az Éva volt olyan kedves, és elmondta nekem ezt a történetet, de szigorúan úgy hogy a férje ne hallja.

Ő a mai napig nem tud arról, hogy 2 hetet jósoltak neki. Ez 8 hónapja történt, és azóta is napról napra mindig egy ici-picit jobban van.

Az Éva lelkiereje és kitartása nélkül nem hiszem, hogy sikerült volna. Egy nagyon erős asszony, minden tiszteletem az övé.

(Az orvost heti szinten látogatják az egyik legnagyobb daganattal foglalkozó kórházban, aki nem érti és igazából nem is érdekli, hogy pontosan mi történt a hazaküldéstől számítva a jelenlegi állapotig)

Konkluzió: Te mit tennél ilyen esetben?

Ennek a történetnek az mondanivalója számomra, hogy soha nem szabad feladni. Elgondolkodtam rajta, hogy én elmondtam volna-e a páromnak a diagnózist, hiszen joga van tudni róla, de lehet, ez csak még jobban felgyorsította volna a betegség lefolyását.)

Éva, azt ígérte nekem, hogy 1 évvel azután, hogy hazaküldik a férjét, ad nekem egy videó interjút a férjével együtt, de addig babonából addig nem teszi meg.

Én ezen a poszton keresztül is kitűnő egészséget és kitartást kívánok nekik, mert tudom hogy olvassák ezt.

A cikk Éva elmondása alapján készült, és az Ő engedélyével adtam közre

Idézet:

Amíg élek, remélek.

Giordano Bruno