Növekedést stimuláló faktor és teljes értékű táplálék: A Zöldlé Faktor reláció a tengeri malacok táplálásában:  G.O.Kohler, C.A.Elvehjem és E.B.Hart, Wisconsin Egyetem, Madison,  Agrokémia Kar. Publ.: 1937. nov.24. „Journal of Nutrition”-ban. 15. kötet, 445.old. No.5. És:  A Zöld Lé Faktor: G.Kohler, S.Randle, J.Wagner.  Journal of Biology and Chemistry. V. 128. 1939.

1935-ben – hajtva a tudásvágytól – elindultak az USA-ban a gabonafűfélék tápanyag tartalmára irányuló kutatások, abból a célból, hogy megismerjék, miben rejlik egészséget támogató titkuk.  A Wisconsin Egyetem Agrokémiai Tanszékének egyik tudós csoportja kísérletek sorát indította el: azt akarták megtudni, miért sokkal kevesebb a télen vagy a téli takarmányon tartott tehenek tejhozama, mint a tavasszal vagy nyáron a friss legelőkön legeltetett teheneké. A téli takarmányhoz zöld fűport kezdtek adagolni, tengeri malacokon ellenőrizték az eredményeket, mivel ezek a tehenekhez hasonlóan, növényevő állatok. Arra a következtetésre jutottak, hogy  „a fű növekedést stimuláló faktora különbözött minden ismert vitaminétól.” Három fűfélét, – árpa, búza és zab – vizsgáltak szárított lé /porított/ formában. Mindhárom szabadban növekedett, ugyanazon a mezőn, ugyanabban az időben; megegyező feltételek között, és mindegyiket 30 naposan aratták le.

Növekedést stimuláló faktor és teljes értékű táplálék

Kohler, Elvehjem és Hart szerint:

„A leghatásosabbnak az árpafű bizonyult, a növekedési faktor mértéke 5,3 gr (súly) volt naponta a kísérlet második hetétől a hetedikig bezárólag.  A búzafű hatásossága alig maradt el az árpáétól. Hét héttel később a kísérlet során a kísérleti állatoktól elvették a kiegészítő táplálékot és csupán ásványi anyagokkal dúsított tejjel etették őket. A növekedés csaknem azonnal megállt. Az árpafű és búzafű újbóli adagolásakor ismét jelentékeny növekedést tapasztaltak az állatokon.  Az eredmények határozottan mutatják, hogy a gabonafüvek olyan táplálkozási faktort tartalmaznak, mely létfontosságú a tengeri malacok létfenntartásához és növekedéséhez egyaránt.

Amikor a malacok zabfüvet kaptak, nem ugyanúgy reagáltak. Azonban a búzafű  lének és az árpafű lének olyan erős volt a hatása, hogy úgy tűnt, az összes állatnak szüksége volt rá az életben maradáshoz. Ez azért meglepő, mert ezeknek az állatoknak az emésztőrendszere nagy mennyiségű rostanyag feldolgozására van berendezkedve.

Amikor az állatok ásványi anyagokkal dúsított tejet, narancslevet és zöld fűport kaptak, növekedésük aránya megfelelő mértéket mutatott, nem tapasztaltak rendellenességet.  Mindamellett, mikor kihagyták a zöld fű levet, az állatok elpusztultak. Mindegyik tengeri malacnak 260 gramm volt az induló súlya. Az egyik csoport csak salátát, a másik csak káposztát, a harmadik csak spenótot, a negyedik csoport pedig csak zöld füvet kapott. Nyolc hét után a káposztát fogyasztó állat elpusztult, ezután mindegyik malac diétájához zöld füvet adagoltak. Mindegyiküknél drámai javulás következett be. A spenót bizonyult a második legjobb tápláléknak.  A felhasznált fű protein tartalma mindössze 20% volt.